Stúdiós évek

Egyetemi éveim legkellemesebb emlékei a Budavári Schönhez Stúdióhoz kapcsolhatók. Már gólyatáborban megismerkedtem a Stúdióval, és az akkori stúdiósokkal. Alig tellt el egy hónap és már kulcsot kaptam, vagyis stúdiósjelölt lettem. Ez nem is csoda, hiszen minden időmet itt töltöttem, és igyekeztem mindenféle érdekességet elsajátítani. Tavasszal a stúdiós avatáson már ott áltam én is az ifjú (és csurom vizes) stúdiósok között. Másodéves koromban pedig video főtechnikus lettem, és innentől szinte minden évben a vezetőség tagja voltam egészen míg el nem végeztem az egyetemet.

A stúdió nyújtotta lehetőségek közül leginkább a videotechnika varázsa ragadott meg. Mivel korábban csak hangtehnikával foglalkoztam, teljesen új volt minden, amit a videotechnika nyújtani tudott. Itt tanultam meg a képalkotás alapvető szabályait, hogyan kell kamerával dolgozni, később pedig azt, hogy hogyan épül fel egy videorendszer, és miként lehet összeállítani, használni. Aktívan részt vettem kitelepülések megtervezéséban, és végrehajtásában, megtanultam képet keverni, és lineáris vágórendszerrel dolgozni. Később a feliratozás és a kulcsolás rejtelmeibe is betekintettem.

Másodéves koromban ismét foglalkozni kezdtem a hangtechnikával. Elindult a Pink Panther rádió, mely egészen a stúdió bezárásáig rendszeresen jelentkezett. Kezdetben még csak ébresztőadásként, később kéthetetnte, majd hetente szólalt meg a faliqutyákon és a 104,9 MHz-es frekvencián. A rádiózás nagyon tetszett, ekkoriban még a gimnáziumba is visszajártam diszkózni. Nem tudom a közönség mennyire élvezte, de nekem tetszett a dolog, és nem is kevesen voltak ezeken az u.n. iskolabálakon. Azt azért hamar megtanultam, hogy olyan bulit nehéz elképzelni, ami mindenkinek tetszik. A rádiózás közben sok zenét és előadót megismertem. Zenei izlésem is változott, bár mind a mai napig szeretem azokat a zenéket, amiket gyerekkoromban ismertem meg.

Ez a kedvtelés persze nem vette el a kedvemet attól, hogy közben mással ne foglalkoznék a stúdióban. Riportok, adások készültek szerkesztésemben, sokat riporterkedtem és vágtam. Közben persze szinte minden főtechnikusi és főszerkesztői posztot végigjártam. A rádióadások készítése alatt megfelelő gyakorlatot szereztem a hangkeverésben, így hamarosan a videoadásokon is én ültem a hangpult mögött. Nagyon jó kis csapat jött össze a vezérlőben. A képen is egy ilyen eset látszik. TCS kezelte a feliratozót, és Kugi a képkeverőt. Így hárman olyan jól összeszoktunk, hogy igazából a rendező személye már mellékes volt, ha mellé beszélt, mi akkor is hiba nélkül bonyolítottuk le az adást. Nagyon élveztük mindhárman ezeket az időket.

Persze nem csinálhatjuk örökké ezt, át kell adni a helyet a fiataloknak, hogy ők is megtanulhassák a szakmát, hiszen az egyetemen ilyesmit nem lehet elsajátítani. Így aztán kis csapatunk feloszlott, és energiánkat immár az ifjoncok tanítására, rendezésre, szerkesztésre koncentráltuk. Szó, ami szó nem könnyű munkába lendíteni egy olyan csapatot, ahol az emberek önkéntes alapon dolgoznak.

Minden egyetemi év végén építőtábort szerveztünk, amikor a stúdió felújítása, kibővítése, fejlesztése történt. Ez nagyon hasznos dolog, mert egy ilyen kis költségvetéssel dolgozó intézmény csak azt a munkát tudja elvégeztetni, amit a saját emberei csinálnak meg. Minden évben akadt valami komoly beruházás, ami kitöltötte a vizsgaidőszakot követők két hetet. Ilyenkor nemcsak a munka a lényeg, hanem a csapatépítés és a közösség is. Ezek a táborok remek lehetőséget biztosítanak a az emberek megismerésére, a csapat összekovácsolására. A munka végeztével minden nap jó kis társaság alakul ki, ahol szinte bármiről lehet beszélni, elmélkedni, tervezgetni. Nemcsak a stúdió fizikai építése folyik ilyenkor, hanem újabb tervek, célok elkészítése, megfogalmazása is.

A két hetet elválasztó hétvégén mindig akad lehetőség a kikapcsolódásra, pihenésre. Néha csak egy-egy pihenőnap erejéig, máskor akár egy balatoni hétvége is elő-elő fordul. Ez mindig csak attól függöt, hogy az akkori stúdiósoknak, vezetőségi tagoknak milyen lehetőségei, ismerettségei vannak.

Nagyon jól éreztem magyam a stúdióban. Sajnálatos, hogy a felújítások miatt bezárták, de remélhetőleg hamarosan ismét a hallgatók szolgálatába állhat majd a felújított Schönhez kollégiumban, ahol újabb és újabb generációk is birtokba vehetik, és sajátíthatják el a szakmát. A stúdió persze sok szempontból hasznos. Nemcsak a szakmai tudást lehet itt fejleszteni, hanem a válsághelyzetek kezelését, hogyan kell emberekkel bánni, hogyan kell egy közösséget vezetni és persze hogyan lehetünk diplomatikusak. Úgy gondolom, hogy személy szerint sokkal többet köszönhetek a stúdiónak, mint az egyetemnek. A szakmai tudásom származik a stúdióból, az egyetemtől pedig leginkább a csak papír.

Emellet az öreg stúdiósok késöbb is segítik egymást. Számos kollégámmal ápolok jó kapcsolatot, akikkel gyakran beszélünk meg szakmai kérdéseket, segítjük egymást, vagy együtt geocachingelünk. De ez már egy másik történet...

Vissza